Kezdőlap arrow Nyilatkozatok arrow VÁLSÁG ÉS MAGYARSÁG
VÁLSÁG ÉS MAGYARSÁG PDF Nyomtatás E-mail


Válságba került a nemzet, zsákutcában az ország.

Ma már ezt azok is elismerik, akik hosszú ideig tagadták és dübörgő hajrának látták a zuhanást.

De ma emberileg érthetően elsősorban a pénzügyi, majd egyre inkább a gazdasági válságról esik szó. S jönnek a megoldások. Legtöbbjük közös lényege, hogy csontig kell húzni a nadrágszíjat – de úgy látszik, hogy immár a nyakunkon.


Ugyanakkor minden válság egyben ígéret is: egy új kezdet lehetősége. Annak, aki vállalja.

De vállalhatja-e az, aki nem tud kilépni a megszokott ügyeskedések – ha úgy tetszik – „trükközések” hálójából?

A gazdasági válság mindig a társadalom válsága. Nálunk is az. Összefogás kellene, mondják úton-útfélen. Igen, ez nyilvánvaló.

De ez csak akkor valósítható meg, sőt érdemlegesen csak akkor kezdhető el, ha szembenézünk a rendszerváltozás csődjével.

Az előző rendszerből sok terhet hoztunk. Nagy adósságot, egy szabadságharc leverése utáni megtorlás súlyos emberveszteségét és a velejáró lelki megrokkanást. Társadalmunkban az önkény kialakította az új – teljesen alaptalanul szocialistának nevezett – embertipust: aki tudja, hogy közösségi ügyekben csak hátrány, sőt akár súlyos megtorlás is érheti, s legjobb, ha családja sincs, csak magának és azon belül is csak a pillanatnak él.

Erre a terhes örökségre nem adott választ a változás.

Az ország sorsát ténylegesen befolyásoló erők nem engedték érvényre jutni a közérdeket. A közösség által felhalmozott értékeknek úgy kelt lába, ahogy a szocializmus alatt megfogalmazták: Tiéd a gyár, magadnak viszed haza belőle, amit tudsz! A leglényegesebb kérdésekben a kerekasztal állást sem foglalt. Nem beszéltek ott a közösségi kultúra védelméről, ami megóvhatná lelki egészségünket, nem volt szó évtizedes népesedési szakadékunk kezeléséről, a kialakítandó új gazdasági rend kapcsolatáról a magyar társadalommal, csupán jogi megoldások születtek a politikai birkózóporond számára – és egy olyan ideiglenesnek nevezett alkotmány, amit azóta is véglegesnek tekint a hatalom.

És ekkor kezdődött meg az emberek elidegenítése a jogállamtól azzal, hogy a jog szembekerült a mindenkiben ott szunnyadó igazságérzettel.

Nem történt meg a múlt pártállami rendszertől való következetes jogi, politikai és erkölcsi elhatárolódás. A Márai szavaival koncot féltők irányítják az országot.

Így végül a társadalomnak annyi védelme sem maradt, mint a szomszédos országokban, ahol a megújított országvezetések legalább fékezték a külső nyers erő rászabadulását a belső társadalomra.

Ebben a folyamatban a legcinikusabb, legrombolóbb szerepe a Gyurcsány-kormánynak van.

Ezzel viszont elérte azt, hogy kinyílt az emberek szeme. A hogy a változások kezdetén a Duna eltérítése növelte a politikai cselekvőkészséget, az őszödi beszéd ismertté válása óta – minden manipuláció, vádaskodás, társadalmi csoportok egymásnak ugratása és megfélemlítése ellenére – egyre erőteljesebben szerveződik a civil társadalom. Ez néha ellentmondásos folyamat, a sokfejű társadalom megoszthatósága miatt. Az utóbbi időben azonban egyre jobban jelentkezik az egységes akarat. Miben nyilvánul ez meg?

Összevetettem 25 nagyobb civil szervezet által megfogalmazott igényeket. Ezek szerint az önszerveződő társadalom legfontosabb követelése, hogy állítsuk meg demokratikus jogállami fejlődésünk visszabontását.

Legyen lehetőségünk olyan politikai vezetést választani, amelyik elszánt a nemzeti érdekek következetes védelmében. És legyen lehetőségünk elszámoltatni is! Ne lehessen tovább fosztogatni a közvagyont és országunk természeti kincseit! Megtorlást a ragadós kezűekkel szemben! A még meglévő nemzeti vagyon szigorú védelmét, s az erre épülő szolgáltató – szolgáltatni képes államot építsünk.

Minden ember arra született, hogy értéket teremtsen. A nálunk kialakított rablórendszer a munkanélküliek hadával, az embereknek a nyomorba és bűnözésbe kényszerítésével az isten arcát, az ember méltóságát tapossa sárba.

Hiszen a hatalom eleve arra kényszeríti a legtisztább embert is, hogy hazudjon, csaljon, különben nem él meg! Márcsak ezért is szükséges a folyton növekvő, áttekinthetetlen elvonások helyett az emberek teherbíró képességéhez igazított igazságos közteherviselés; a hazai ipar, a hazai vállalkozások, a nemzeti termékek megbecsülése.

A pénzellátás, a monetáris politika ne egy szűk csoport előjoga legyen, hanem biztosítsuk a demokratikus törvényhozás érdemi beleszólását. A pénzügyek komolyabb dolgok annál, minthogy liberális elveikbe szédült, kizárólag pénzügyi látókörű és érdekkörű személyekre bízhassuk.

És visszatérő igény, hogy emeljük végre tényleg magunkhoz határon túli testvéreinket és külpolitikánkban jelenjék meg egy egészséges közszellem természetes méltósága, a nemzeti érdekek következetes képviselete.

Mindez jelenjék meg Alkotmányba foglalva, történelmi hagyományaink folytatásaiként.

Az anarchista Proudhon szerint a magántulajdon-lopás. Sőt rablás is -mondták a kommunisták. És eszerint cselekedtek.

Az első szabadon választott magyar kormány a „szabadság és tulajdon” és a szociális piacgazdaság jelszavával kampányolt.

Ideje megvalósítanunk.

                                          Dr. Kelemen András
 
< Előző   Következő >