Kezdőlap arrow Beszédek arrow Beszédek arrow Kötelességünk a határainkon kívül élő magyarok megmentése
Kötelességünk a határainkon kívül élő magyarok megmentése PDF Nyomtatás E-mail
Dr. Kelemen András felszólalása az Országgyűlésben.


A tegnapi napon részt vettem az Európa Tanács Emberjogi Bizottságának ülésén. Egyik témánk a szerbiai kisebbségi helyzetről készülő jelentés volt. Ennek immár nem pusztán a magyar lakosság elleni tettlegességek kivizsgálása lehet a tárgya, de a Vajdaság nemzetiségi összetételének újabb megváltoztatására tett folytatólagos törekvések is. Nehéz a magyar létérdekeket képviselni egy össz-európai szervezetben, de sajnos, néha úgy tűnik, hogy nem nehezebb, mint idehaza.

Mert mi a helyzet a déli végeken?

Szerbiának ahhoz, hogy közeledhessék az EU-hoz, toloncegyezményt kellett kötnie. Ennek következtében köteles visszafogadni a Rigómezőről (Koszovóból) az Európa boldogabbik felébe menekült cigányokat és szerbeket, hozzávetőleg 100-150 ezer menekültet.

De hová? Nem oda, ahonnan elmenekültek. Félreérthetetlenül a Vajdaságba, ahol már rendőri szervek összeírják a betelepülőknek átadható házakat. S ahol a tartományi képviselőház betelepítési tervhez szavazott meg költségvetést. Arra a területre, ahol 1920-ban 600 ezer magyar élt, s most már – a háborúk és üldöztetés nyomán – ennek fele sem maradt. Ahol ezeknek a maradék magyaroknak a fele nem kap munkát, s ahol legutóbb – pontosabban: eddig legutóbb - október hónapban két esetben is megtámadtak helyi magyarokat nemzeti hovatartozásuk miatt.

Amikor korábban szóvá tettem a magyarellenes támadásokat, a kormány a kétoldalú kisebbségvédelmi egyezmény 2003. évi aláírásától várta a magyarellenes „közvetlen fellépések” – mondjuk ki: bűncselekmények számának csökkenését. (Szomorú, hogy ennyivel is megelégedett volna.)

Amikor 2005. február 14-én sor került ennek az egyezménynek a kihirdetésére, ismét felhívtam a T. Ház figyelmét, hogy a kisebbségvédelem nem alapulhat a milosevicsi nemzetiségi – mondjuk ki: nemzetirtási – politika eredményein, ezért a nemzetiségi összetétel erőszakos megtiltását rögzítő szöveg olyan tapintatlan és hazug, mint egy szépségflastrom a vérző seben. Ezért nem is szavaztam meg.

Sajnos, igazam lett. Most ismét betelepítés indul, immár az Európai Unió kíván megszabadulni a hívatlan jövevényektől. A szerb hatalom pedig szervezi a betelepítésüket a magyarlakta területekre.

És ne mondja most is azt külügyminiszterünk, amit Szlovákiáról a Benes-ügyben mondott: hogy Magyarországnak nincsenek eszközei, hogy nem tud mit tenni. Nem csak azért, mert ilyen hozzáálással nem méltó megbizatására, hanem ezt most azért se mondja, mert most végképpen és szembeszökően nem igaz.

A vajdasági magyarok azt kérik tőlünk:

a magyar kormány ne írja alá a kishatárforgalmi egyezményt Szerbiával. Ugyanis akkor a könnyített személyforgalmat lebonyolító 50 km-es határmenti sávba ellenőrizhetetlen betelepedés indul meg Szerbia egyéb részeiről. A betelepítést megakadűályozni kívánó időhaladék (moratórium) pedig semmit sem ér olyan szerződő féllel szemben amelyik eddig sem tartotta be a megállapodásokat és erőteljesen folytatja nemzetiség-ellenes politikáját, s ennek keretében az állami telepítéspolitikát közpénzekkel és hatósági erő alkalmazásával.

Kedves képviselőtársaim!

Azt kérik tőlünk innen déli határaink mellől, végre egyszer hallgassuk meg kérésüket! Nem adtunk magyar állampolgárságot nekik. Nem léptünk fel erélyesen a magyarüldözés ellen. Vegyük rá közösen a magyar kormányt, hogy legalább annyit tegyen meg, hogy nem köti meg a kishatárforgalmi egyezményt Szerbiával!

2007. november 13.

Dr. Kelemen András

 
< Előző   Következő >