Kezdőlap arrow Nyilatkozatok arrow A harmadik utas gazdasági modell
A harmadik utas gazdasági modell PDF Nyomtatás E-mail
A harmadik utas gazdasági modell, mint a Szent Korona-tanban gyökerező gazdasági modell
Ma, ha az egész világot uralma alá hajtó monetáris gazdasági modell és politikai struktúra  alternatíváját keressük, a közgazdászok által harmadik utasnak nevezett  elméletekhez jutunk.
De mi is ez a harmadik út?
Vannak-e ennek a harmadik útnak történelmi előzményei, vagy ez a modell kizárólag a gazdasági válságok által megrengetett világgazdaság tapasztalatából született elmélet?
Nemcsak tudománytörténeti előzménye, hanem konkrét megvalósulási helyszíne van a harmadik utas modellnek.
Ez a megvalósulási helyszín a Magyar Királyság, az elméleti alap pedig a Szent Korona-tan, különösen annak két alapelve:
A szuverenitás és
az ősiség.
Az egyik politikai alapelv, a másik gazdasági, de mint tudjuk a két elv ok-okozati összefüggésben áll egymással.
 
  1. Szuverenitás
A szuverenitás a megkérdőjelezhetetlen jogosultság a hatalom megszerzésére, megtartására és gyakorlására. Az európai történelemben a szuverenitásnak az ókortól kezdődően két megvalósulási útja volt:
Az egyikben a szuverén az uralkodó volt, aki saját hatalmát megosztva egy szűk körű elittel,  totális hatalommal rendelkezett az uralma alá tartozó területen mind a termelőeszközök mind a politikai intézményrendszer vonatkozásában. Abszolút, törvényhozó, törvényalkalmazó hatalmát kizárólag a szakrális, isteni törvények korlátozták. A hatalom centralizációjának semmi sem állja útját, az uralkodó magántulajdonaként kezeli a fizikai és emberi erőforrásokat. Az élet minden területét átható alá-fölérendeltségben működteti rendszerét.
A másik a népszuverenitás modellje volt. A szuverén, a hatalom forrása a nép volt, amely a hatalmat képviselőire ruházta. Miután a nép a teljes hatalommal rendelkezik, ezért képviselői is jogosultak a nép nevében teljhatalmat, abszolút hatalmat gyakorolni centralizált kormányzati formában, ahol az önkormányzatiság jelentősége folyamatosan háttérbe szorul. Ez a rendszer is hihetetlen gyorsasággal képes kialakítani a kisebbségi, oligarchikus zsarnoki uralmat a többség felett. Centralizálva és kizárólagosan uralva a politikai intézményrendszert, megszerezi, kisajátítja a nemzeti javakat, szűk körben kizárólagossá teszi a termelőeszközök feletti uralmat. Természetesen ezt a rendszert is az uralmat gyakorló kisebbség által birtokolt és irányított erőszakszervezet védi. Ez a rendszer, miután a népszuverenitás alapján semmi korláttal sem számol, maga fölött általában még az örök erkölcsi, morális (isteni) törvényeket, korlátokat sem ismeri el.
Mint látható mindkét modell alapvető lényege, működési elve a kiszolgáltatottságot fenntartó alá-fölérendeltségi viszony az élet minden területén, melynek következménye a kisebbség korlátlan anyagi és politikai hatalma és a többség teljes anyagi és politikai nincstelensége.
A két szuverenitás modell elméletében eltérő, de hatalmi szerkezetét tekintve mégis azonos struktúrája rendkívül mélyen gyökerezik az európai kultúrában, sőt gondolkodásban. (Például a nyelvészek is megállapították az indoeurópai nyelvekben az alá-fölérendelő szerkezetek elsöprő fölényét a mellérendelő szerkezetekkel szemben.)
Ezzel a földrajzilag és időben is hatalmas kiterjedésű kulturális és gazdasági modellel áll szemben az a modell, amely a mellérendeltség alapján működik. Ezt a modellt fizikailag a Szent Korona testesíti meg. A Szent Korona-tan alapján a szuverenitás kérdése az alábbiak szerint foglalható össze:
A hatalom forrása nem a nemzet, nem is az uralkodó, hanem a Szent Korona. Ezért mindkét tényező korlátozott hatalommal bír. A gyakorlatban a mellérendelő, egymást ellenőrző, megosztott hatalmi struktúra úgy valósul meg, hogy a nemzet, mint a hatalom elsődleges birtokosa a Szent Koronán keresztül, a koronázással az uralkodót bevonja a hatalomba. A hatalom teljességét a Szent Korona fejezi ki, amelynek két egyenrangú része a nemzeti és az uralkodó (államfő). Miután egyik sem rendelkezik a hatalom teljességével, törvényesen egyik sem gyűrheti maga alá centralizálással a létezés, az élet összes forrását. Sem az uralkodó (az államfő), sem a nép, illetve a nevében eljáró képviselők. A valóságban valódi ellensúlyai egymásnak, megakadályozva a magánhatalmi tobzódást a többség rovására. (A történelem azon évszázadaiban, amikor az országos politikában résztvevők körét korlátozták – 1848-ig, a jogrend lehetetlenné tette a politikai jogosultsággal rendelkezők egzisztenciális elbizonytalanítását, a jogok és kötelezettségek arányának felbomlását) Tehát ebben a modellben sem az uralkodó, sem a nép (választott képviselői) nem ragadhatják magukhoz a teljes hatalmat, mert nem rendelkeznek vele.
A hatalom a Szent Koronát illeti, amely a maga fizikai valójában őrködik a mellérendeltség elve felett.
A mellérendeltség gondolkodásunkat, így több ezer éves kultúránkat is meghatározza, melynek egyik bizonyítéka a magyar nyelv. (A magyar nyelv, bár ismeri az alá-fölé rendelő szerkezeteket, alapvetően mellé rendelő szerkezetekben beszél és gondolkodik.)
 
A Szent Korona tan szuverenitás elvét eredményező mellérendeltség gazdasági garanciája az ősiség volt.
Az ősiség intézménye, melyet ősi szokásjogból Nagy Lajos királyunk emelt törvényi szintre az Aranybullában történt rögzítéssel, történeti alkotmányunk alapelvévé vált.
Az ősiség mint jogi alapelv az alábbiakban foglalható össze:
Az ingatlanok és az alapvető termelőeszközök –  ebbe a földön kívül beletartozott minden olyan eszköz, amely az önálló gazdálkodás nélkülözhetetlen kelléke volt – felett fennálló tulajdonjog, különösen  a rendelkezési jog korlátozott volt. A „tulajdonosokat” valójában csak a birtok és használat joga illette meg. Azokat eladni, jelzáloggal megterhelni nagyon korlátozottan, szabadon örökíteni pedig egyáltalán nem lehetett. Tulajdonképpen az örökhagyó, és az örökösök már a halál előtt közösen használták azokat. (A nőket életük folyamában családi állapotukhoz alkalmazkodva, összességében 9 külön vagyoni jellegű jogosultság védte egzisztenciális biztonságukban.). Ezen javak tulajdonosa ugyanis Szent Korona volt. Azok belőle háramlottak, és magszakadás (vagy hűtlenség-hazaárulás) esetén hozzá tértek vissza. Miért?
Mert ezeknek a gazdasági javaknak nemcsak a múltban és jelenben, hanem a végtelen időben meghatározott jövőben is biztosítani kellett a nemzetség fizikai fennmaradását, jólétét, gazdasági és politikai függetlenségét. Az ősiség latinul aviticitast jelent, amely ősi vagyont jelent. A róla szóló törvény pedig az ősi vagyon védelmében hozott törvényt jelentette.
Az ősiség elve kizárta, hogy a jelenben élvezett rövidtávú előnyökért (ültetvények kivágásáért fizetett juttatások, állatállomány felszámolása termőföld értékesítés stb.) a nemzet maga számolja fel a jövő generációk anyagi létalapját.
Történelmi tény, hogy akkor, amikor az európai monarchiák hatalmukat a föld helyett az aranytól tették függővé, megteremtve a monetáris gazdaság alapjait, rendszerüket hihetetlenül instabillá tették. A XIV.-ik századtól, mikor a hitelek nem fizetése miatt a bankházak kivonták a pénzt a gazdaságból, Nyugat-Európa gazdaságilag összeomlott, éhínségek, majd a pestis járvány tette pokollá az életet. A Magyar Királyság, amely a folyamatos és agresszív ráhatások ellenére sem engedett teret a monetáris függésnek, törvényben erősítve meg az ősiség elvét, Európában példátlan módon fejlődött és virágzott a totális összeomlások idején.
Mi volt az a varázserő, amely megmentette a Magyar Királyságot? A történeti magyar alkotmány Szent Korona-tanban gyökerező szuverenitás és ősiség mellérendeltséget megvalósító gazdasági és politikai modellje. A Szent Korona tan védte a nemzetet. Biztosította, hogy a Magyar Királyság Európát meghatározó nagyhatalomként létezzen 7 évszázadon keresztül a 9. századtól a 16. századig, majd az utána következő századokban államiságunk, megmaradásunk záloga volt  A reformkorban Széchenyivel szemben Kossuth is az ősiség védelmében szólalt fel. Széchenyi is rádöbbent 1848-ban, hogy az ősiség felszámolásával a nemzet a mindenért-semmit ördögi játszmájában vesztes lesz a monetáris világhatalmat jelentő erővel szemben. Valóban, az ősiségi pátens (1851), amely az ősiséget megszüntette,  rövid idő alatt megroppantotta a nemzet gerincét: kialakult a földjét elvesztő dzsentri, és az addig anyagi biztonságban élő paraszti réteg (hiszen az ősiség a paraszti-jobbágy birtokot is védte) elnincstelenedése majd – kétmillió emberünk kitántorgott Amerikába.
 
Ma globális méreteket öltött az alá-fölérendeltségben gondolkodó gazdasági és politikai modell uralma. A megfékezhetetlenül koncentrálódó termelőeszközök, monopóliumok és a politikai hatalom kisebbség kezében való centralizálása e modell szükségszerű velejárója (a globalizáció gazdasági és politikai rendje).
Ezzel szemben alternatívaként a Szent Korona tanban gyökerező harmadik utas modell valódi, a történelemben már kipróbált sikeres modellt kínál azok számára, akik gondolkodásukban, kultúrájukban mindig is ezt az utat járták.
 
                                                                                    (dr Tóth Zoltán, dr Tóth Judit)
 
< Előző   Következő >