Kezdőlap arrow Beszédek arrow Beszédek arrow Egységtalálkozó - Kelemen András beszéde
Egységtalálkozó - Kelemen András beszéde PDF Nyomtatás E-mail
Országgyűlési képviselő vagyok. Politikus. Azok közé tartozom, akikről egyre inkább azt tartják, hogy hazugságban és hazugságból élnek.

Nos, én mondom azt, hogy a hazugság nem kicsiny botlás, hanem súlyos vétek. A hazugságra épített politika pedig a tömeggyilkosság eszközévé válhat.
Súlyos szavak ezek? Igen.
Komolyan gondolom? Bizony.
Gondolják csak meg:
Nyikita Szergejevics Hruscsov, az SzKP főtikára így foglalta össze a Szovjetunió 1956-os viselkedését:
„Segítettünk Magyarországnak 1956-ban. Ahogy egyszer egy pártgyűlésen mondottam: törlesztettük adósságunkat Magyarországgal szemben, amely 1848 óta terhelt bennünket. Abban az évben sikeres forradalom zajlott le Magyarországon, de I. Miklós odaküldte légióit, s ezzel segített az osztrák monarchia magyarországi restaurációjának. Ez szégyenletes dolog. Ezt a gonosztettet persze I. Miklós és környezete követte el, a szégyen nem vonatkozik a régi orosz birodalom munkásaira és parasztjaira. Ám, országunk történelmi értelemben mégis adósa volt a magyar népnek. 1956-ban kifizettük az adósságot. Most kvittek vagyunk.”
Vagyis képes volt azt állítani, hogy egy második leigázás tette jóvá az elsőt!
Ez a politika okozta sok-sok magyar ember halálát, kínszenvedését, megnyomoríttatását; az ország tönkretételét.
És ennek a hazugságnak az unokaöccse, amikor – csak azért, hogy meggátolják a határontúli magyarok magunkhoz emelését - a mostani miniszterelnököt felreptető fészekalj politikusai 23 millió román beözönlésével fenyegetnek meg minket. És ugyanilyen nagy hazugság az, ami 2004. december 5-éhez vezetett; amikor a népszavazástól azzal igyekeztek elriasztani a rendszerváltozás óta kifosztott magyar lakosságot, hogy megélhetésünket, nyugdíjainkat fenyegeti a magyar állampolgárság megadása a határainkon kívül élő testvéreinknek.
És hazugság az is, hogy nem tehetünk semmit az ellen, ha rosszak törvényeink, lyukas az alkotmányunk, mert a népakarat bevonása a politikába, a közvélemény figyelembe vétele a törvénykezésben – nos, az törvénytelen dolog. De hiszen az Országgyűlésben is időről időre felmerül az alkotmány megváltoztatásának igénye. A próbálkozások azonban mindeddig elhaltak a kiegyenlített erőviszonyok, a részérdekek túlereje miatt. Csak nem fogadjuk el demokráciának azt a politikai rendszert, amelyből kizárják a népet? Mert azt már láttuk, hogy a hatalom a nemzeti ünnepet leginkább a nép részvétele nélkül tudja elképzelni…
Az Új Magyarországért Egyesület be akarja kapcsolni a közakaratot az ország irányításába. Lehet, hogy azt mondják most Önök, hogy ehhez kevesen vagyunk. S az utcán mindenképpen kevesen ahhoz, hogy kivívjuk a változást.
De sohasem a többség vonult ki az utcára, sohasem a többség fogott fegyvert. 48-ban a honvédek, 56-ban a szabadságharcosok nem voltak milliónyian. Ámde ők akkor maguk mögött tudhatták az egész nemzetet; mindenki szíve velük dobogott.
Most még nem így van. Azt kell elérnünk, hogy azok, akik kimennek az utcára tüntetni, maguk mögött érezhessék azokat a milliókat, akik végre változást, a politikának a nemzet szolgálatába állítását akarják.
„Ez a mi munkánk és nem is kevés.”
 
< Előző