Kezdőlap arrow Nyilatkozatok arrow Kelemen András levele
Kelemen András levele PDF Nyomtatás E-mail
Kedves Barátaim!
Legutóbbi beszélgetésünk kapcsán a kulcskérdésnek tűnt, hogy van-e szükség egyebet is tenni, mint „tavaszra várni”. Szerencsére végül amellett döntöttünk, hogy mégiscsak kéne építkezni. Akkor feltettem a kérdést, hogy miért lenne szükség ránk, mint csapatra. Fontos, hogy mindenki először magamagának keressen rá választ. Én most elkezdem, s lehetőleg nem a nagy, de sajnos, megkoptatott szavakkal.
A fő baj az, hogy a magyar nép átéli, hogy nincs becsülete. Nemcsak nincs, aki szeresse, de emberszámba sem veszik. Ennek jó példája a szembehazudozás.
Számomra az október 23-i, de már a szeptemberi rendőrmagatartás is képileg azt üzeni, hogy mi, magyarok nem szeretjük egymást – egyébként talán magunkat sem… 56-ban a Rákosi-rendszer magyar rendőrei nem kerültek szembe a néppel. (Persze, tudom, hogy alapvetően az irányítás a felelős; de a nekivadultan rajzó egyenruhás névtelenek látványa azt fejezi ki, hogy a hatalom szembekerült a néppel. S ettől kezdve a „demokrácia” szó éppoly hamis, mint amilyen a „népi demokrácia” volt.)
Ha nincs helyem a világban, ha nem becsülnek, nem szeretnek, akkor egy idő után én sem leszek képes alkotó emberi életre. Márpedig legalább Trianon óta – előbb a határon túl, majd a maradék országban is – bomlasztó erejű csapások sorát éltük át. A magyar ember tele van fájdalommal, lehangoltsággal, vereségtudattal (leginkább temetőben ünnepelünk). Lépésről-lépésre kiszorítanak saját földünkről. Mások fogalmazzák meg, mit kéne gondolnunk, szeretnünk, milyen értékeket követnünk. Ám mindenek előtt el kívánják felejtetni közösségi értékeinket, összetartozásunk élményét. Ehhez jó a túlméretezett bűntudat, értékeink elfelejtetése, parlagiságunk hangsúlyozása. (Jó példa erre az alpáriság fogalma: Alpár község neve annyit tesz, min „hős férfiú”. Hogy lett ebből szégyenlendő tulajdonságok jelképe?...) Meg kell tehát teremteni a mi valódi nyilvánosságunkat, erős érdekképviseleteinket, életre kelteni hagyományainkat, megülni ünnepeinket, betölteni közösségi tereinket, lakóhelyeinket.
 
Ez nem a politika feladata; ez a hit újjáteremtése. Ehhez kellenek közösségeink, s a reménytelenséggel szembenézni tudó egyéniségek.
Én ezt a feladat-meghatározást bontanám le egyesületi szintre.
 
Baráti üdv:
Kelemen András
 
< Előző   Következő >