Kezdőlap arrow Nyilatkozatok arrow 2006. október 23. - Ahogy mi láttuk
2006. október 23. - Ahogy mi láttuk PDF Nyomtatás E-mail

Van-e ma Magyarországon gyülekezési szabadság?

Lehet-e ma Magyarországon megvalósult demokratikus elvekre hivatkozni?

Demokrácia-e, ha rendőrök ezrei vernek szét egy ünnepi megemlékezésre összegyűlt tömeget?

Reggel 9 órára mentünk volna a Kossuth térre. Fel szerettük volna hívni a hazánkba látogató külföldi küldöttségek figyelmét arra, hogy jelenleg Magyarországon nem futballhuligánok és vandálok vonulnak az utcákra, hanem a hazájuk sorsáért aggódó emberek – fiatalok, idősek, értelmiségiek és kétkezi munkások egyaránt.

A Kossuth teret ekkorra már kiürítették és a híradások szerint több mint kétezer rendőr őrizte. A rendőri egységek már ekkor meglepő brutalitással léptek fel a Kossuth tér körüli utcákban az ünneplőbe öltözött tömeggel szemben. Ezért az emberek, akik békésen (!) akartak hangot adni aggályaiknak és követeléseiknek átvonultak a Szent István Bazilika elé, amely Budapesten az elrabolt szakrális hely és a Hősök tere mellett a legfontosabb közösségalkotó pont. Innen hamarosan a Corvin köz felé indult a nép, mert tudtuk, hogy ott 2 órakor '56-os megemlékezést tartanak az egykori forradalmárok. Itt már többezres tömeg fogadott minket. A megemlékezőknek felállított színpadról annak az embernek a hangját hallhattuk, aki a "forradalom vezérének" aposztrofálva magát egy szomszédos kávézóból nézte, amint hajnalban a rendőrök kiszorították a Kossuth térieket, majd nyilatkozatot adott az MTI-nek arról, hogy a rendőrök törvényesen és jogszerűen jártak el. Takács András szavai az előbb említett, és a tömeg többsége előtt ismert történések után már csak az emberek egy részére hatottak. Ez a pár száz ember "Kossuth tér, Kossuth tér" kiáltásokkal elindult a Parlamenthez. Akik maradtunk, végighallgattuk az időközben megérkezett forradalmárok emlékezéseit és kitartásra való buzdítását, majd Herman István felszólítására a Nagykörút-Baross utca-Múzeum körút útvonalon átvonultunk az Astoriára, hogy részt vegyünk a Fidesz által szervezett megemlékezésen. Útközben a tömeg a már mindenki számára ismert "Gyurcsány takarodj!", "Nemzetárulók!" és az megemlékezések szellemében "Ötvenhat, Ötvenhat" felkiáltások mellett "Gyertek velünk!" felhívással fordult az elvonulókat egyelőre külső szemlélőként figyelők sorfalához, akik közül később sokan csatlakoztak hozzánk.

Így értünk el fél öt körül az Astoriához, ahol már ekkor ameddig a szem ellátott minden irányban embertömeg várta, hogy az ország legnagyobb ellenzéki pártjának vezetői élnek-e a történelmi lehetőséggel, hogy elősegítsék a rendszerváltásból elmaradt lelki, erkölcsi katarzis kibontakozását. Sokan továbbmentek a Kossuth tér irányába, de az emberek nagy része az Astoriától a Blaha Lujza térig, valamint keresztirányban a Kiskörúton beszélgetett az elmúlt napok, hetek eseményeiről, reményt keresve egymás szavaiban.

A megemlékezés alatt is inkább folytatódtak ezek a kialakult megbeszélések, nem volt türelmünk a máskor olyan szívesen hallgatott énekekhez, versekhez, hangzatos beszédekhez, amelyektől azt vártuk, hogy többek lesznek, mint szép szavak. Közben szájról szájra, sms-ekben és papírcetliken terjedtek a hírek, hogy verik az embereket a Kossuth térnél, a Bajcsy-Zsilinszki útnál, hogy már a Deák térig szorították őket vissza. Ekkorra már néha lehetett hallani a távolból a tüntetők skandálását is.

Később tudtuk meg olyan barátainktól, akik nem álltak meg az Astoriánál, a Fidesz gyűlésen, hogy a tömeg azon része, amelyik teljes békében a Nyugati felé vonult, hirtelen szembe találta magát egy, a Bajcsy-Zsilinszky úton már jó előre megépített rácsos kordon-sorral. Amint „lőtávolba" értek, a rendőrség minden felszólítás nélkül azonnal össztüzet zúdított rájuk könnygázzal meg gumilövedékekkel. Senki nem értette, hogy miért? Valójában mit védenek a rendőrök a Bajcsy-Zsilinszky úton?

Orbán Viktor beszédének kezdetekor már lövéseket is lehetett hallani, valamint a Deák tér felől láttuk a könnygázgránátok füstjét. A beszéd elején mindenki nagyon figyelt, de ahogy telt az idő és a Fidesz elnöke nem mondta ki a sokak számára áhított mondatokat, a tüntetőket pedig egyre közelebb szorították a rendőrök, megoszlott a figyelem. A beszéd, az azt néha megszakító taps és a "Vállald fel! Vállald fel!" bekiáltások alatt mindenki várta, hogy mi fog történni. Többen elmentek megnézni, hogy mi zajlik pár száz méterrel odébb, tőlük hallottuk a híreket, hogy már festékes vízzel ágyúznak, hogy össze lehessen szedni az embereket az utcáról, és hogy sok a sérült, mert fejmagasságban lövik a könnygázgránátokat és az időközben bevetésre került gumilövedékeket.

A Himnusz éneklésekor már folyamatosan hallottuk a lövöldözést és a könnygáz is elérte az ünneplő tömeg szélét. A megemlékezés után a tömeg egy része elindult a Deák tér felé, sokan csak haza akartak jutni, sokan pedig saját szemükkel akarták látni a törvényes rendőri intézkedések végrehajtását.

Ekkor váratlan dolog történt: a rendőrök eddig nem látott méretű támadást indítottak a tömeg ellen, ahol babakocsit toló édesanyák, idős emberek, sokgyermekes családok voltak. Az elvonuló emberek közé lovasrendőrök vágtattak, békés szándékú embertársaink testi épségét és a magyar rendőrökbe vetett állampolgári bizalmat veszélyeztetve. Egyszerre jött a könnygáz, a színes vízágyú (legalább piros-fehér-zöld lett volna!) és a rohamrendőrök támadása. Ahol negyed órája az ünneplők magyar zászlók alatt énekelték őseikre emlékezve a Himnuszt, most ugyanők menekültek a védelmükre felesküdött rendfenntartók (?) elől. Senki nem bántotta közülünk őket, ennek következtében senki nem tudta mire vélni ezt a brutális támadást.

Nem sikerült összemosniuk az addigi tüntetőkkel az ünneplő tömeget, mert nem tettünk semmit, amit támadásnak lehetett volna értékelni, de még csak nem is indult meg feléjük a tömeg. Nyugtattuk egymást, hogy nem veszthetjük el a fejünket, ami elkeseredettségünkben nagyon nehéz volt.

Újabb félóra múlva már az Astoria közepéig lődözték a rendőrök a gránátokat, mindezt úgy, hogy senki nem szólította fel a tömeget arra, hogy hagyja el a területet. Ekkor már látszott, hogy hiába állunk ott békésen, cselekedeteinkre való tekintet nélkül mindenkinek azonos bánásmódban lesz része, ha megvárunk egy újabb rendőrségi támadást.

Ekkor jöttünk el az Astoriától és tíz perc múlva már hallottuk, hogy oszlatják a még megmaradt tömeget.

További ismerőseink, akik késő estig ott maradtak a Blaha Lujza téren, illetve a Ferenciek terén állítják, hogy miután mindkét tömeg teljesen eloszlott, a rendőrök még végigjárták a környező kocsmákat, teledobálták könnygázzal, majd válogatás nélkül mindenkit összevertek.

Van-e ma Magyarországon gyülekezési szabadság?

Lehet-e ma Magyarországon megvalósult demokratikus elvekre hivatkozni?

Demokrácia-e, ha rendőrök ezrei vernek szét egy ünnepi megemlékezésre összegyűlt tömeget?

Most mindannyian ezen gondolkozunk zaklatott lelkiállapotban.

Ezeket a kérdéseket minden magyar állampolgárnak meg kell válaszolnia saját lelkiismerete szerint.

Akik pedig egyetértünk a válaszokban, összefogunk!

Közösen kiállunk azokért a célokért, amelyekért őseink küzdöttek ötven éve!

Olyan Magyarországot teremtünk, ahol nem kell ilyen kérdéseken gondolkoznunk!

 
< Előző   Következő >