Kezdőlap arrow Ajánlott írások, érdekességek arrow Egy újabb háború Közel-Keleten?
Egy újabb háború Közel-Keleten? PDF Nyomtatás E-mail

 

 

Egy újabb háború Közel-Keleten?

Genocídiumot a szuverén adósságok kiegyenlítésére?

 H.W. Gabriel (mérnökszakértő); M&D, 2011.12.12

 

Az itt következő szöveg a jelenlegi helyzetet és annak veszélyeit veszi górcső alá. Nyilvánvaló, hogy az összes NATO-tag európai ország részt vesz az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni háborújának előkészítésében.

A demokratikus országok törvényhozó, végrehajtó és jogszolgáltató hatalmuknál fogva fel vannak jogosítva lényegi döntések meghozatalára. Az I. világháború előtti szövetségi politika egymás után lökte bele az államokat a katasztrófába; ezt megismételni bűntény volna.

Az USA elegendő ráhatással rendelkezik ahhoz, hogy biztosítsa a szóban forgó államok hozzájárulását a jövő alakításához.

 

A kontextus

Nem titok, hogy a koreai, iraki, vietnami, libanoni, afganisztáni és líbiai háború finanszírozása hitelből történt. Már a középkorban a Fuggerek biztosították a pénzt a császárnak háborúi finanszírozásához.

 Az adósság és pénzválság a dollár- és eurozónában

Manapság kifizetődő győzelem hiányában és a recesszió miatt lehetetlen visszafizetni a kialakult adósságokat és kamataikat. A háborús pénzügyi összeomlást elkerülendő az eurozónában elkezdték fejni a tejelő tehenet. Az eurozóna sarcot fizetni kényszerül, de még az euró összeomlása árán is fönn fog maradni a háborús adósság. Ha pedig az eurótól megválnék Európa, akkor az USA pénzét kényszerül átvenni és részt kell vennie a háborús játszmában a szintén a dollárnak alávetett NATO-val, és így az európaiak ágyútöltelékké válhatnak. Márpedig a bankárok tanácsára fordulni a NATO-hoz: maga a lázálom.

Még nem magyarázták meg a lakosságnak, hogy milyen tartós és nagy kiadásokat jelentene ez a folyamat, melyben az euró szembekerül a dollárral és az angol fonttal.

 

A BRICS országok politikai és gazdasági hatalomra kerülése

Ha társulnak, ez a dollártól független monetáris unió kifejlesztését teheti lehetővé Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika számára. Az eladósodott országok mindent el fognak követni azt elkerülendő, hogy a dollár maradjon meg tartalékpénzként. Első lépésként kétségtelenül arra fognak törekedni, hogy leszakítsák Kínát, Indiát és nyersanyagbázisukat, nevezetesen Iránt.

 

A nyugati hatalom meggyengülése a nukleáris proliferáció folytán

Miért növekedett meg a nukleáris fegyverzettel rendelkező országok száma? Az atomstop egyezmény után 5 országnak maradt jogosultsága: USA, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia és Franciaország. Viszont Izrael, Dél-Afrika, India, Pakisztán és Észak-Korea is rendelkezik már atomfegyverrel. Ezen kívül kb. 15 másik ország válik rövidesen képessé atomfegyverek kifejlesztésére. Hogyan jutottunk ebbe a helyzetbe? Íme néhány magyarázat:

a)      Az atomfegyverek előállításához szükséges anyagok mennyisége csökkent és azok ellenőrzése nehezebbé vált.

b)      A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség csak azokat az államokat ellenőrzi szorosan, melyeket nem támogat a nyugat. Egyértelműen szemet huny Izrael és D-Afrika esetében.

c)      A non-proliferációs egyezményt még az atomütőerővel rendelkező hatalmak sem tartották be. Nem történt meg a lefegyverzés és ez fenntartotta a fenyegetést a nukleáris ütőerővel nem rendelkező államok ellen, amelyek ugyanilyen fegyvereket akarnak ezért létrehozni.

2002-ben Bush „lator államokként” bélyegezte meg Szíriát, Libanont és Iránt és megfenyegette miniatürizált nukleáris fegyverekkel, majd Irakot meg is támadta azzal az ürüggyel, hogy bizonyíthatóan léteznek tömegpusztító fegyverei.

2002-ben izraeli politikusok deklarálták, hogy amennyiben Izrael nem élvezi az európai országok támogatását, európai városok kerülhetnek veszélybe.

2006-ban a zsidó állam megtámadta Libanont ara hivatkozva, hogy ki akarja szabadítani egy katonáját a hadifogságból. Szinte teljesen bizonyos, hogy a masszív bombázások során használtak nukleáris antibunker mini bombákat (bizonyíték: a méretek, a spektrum-vonalak és a berillium 7-es). Ez a támadás, amire már régóta lehetett számítani egyben arra is szolgált, hogy tesztelje e fegyverek hatásosságát és a síiták ellenálló képességét. De a háború nem tesz különbséget síita és keresztény lakosok között. Az 1600 halott között 20 német állampolgár is volt.

Ahogy a sajtóban olvasni lehetett, tervbe volt véve, hogy az öböl menti szunnita államoknak nagy mennyiségű antibunker mini bombát küldenek. Ilyen helyzetben persze érthető, hogy a fenyegetett országok igyekeznek helyreállítani a fegyverkezési egyensúlyt. A nukleáris proliferáció azt eredményezi, hogy átgondolatlan és szélsőséges kezekbe is kerülhet a nukleáris fegyver. A nemzetközi közösség érdeke az volna, hogy ezeket a tömegpusztító fegyvereket vegyék el alkalmazóiktól.

 

A vallási fundamentalista erők hatalomra kerülése

A németországi muzulmánokat arról igyekeznek meggyőzni, hogy az iszlám győzelmet fog aratni Nyugat-Európában, mivel a keresztények nem gyakorolják vallásukat, hanem megelégednek pusztán a gyermekeik megkeresztelésével.

 

A vallási radikalizáció folyamata:

-        szinte minden terrortámadásért szaúdi- arab szunnita csoportok felelősek. Ők készülnek a síiták, vagyis Irán legyőzésére is. Az Al-Kaida szabadon fejlődik Szaúd-Arábiában, amely ország különösen élvezi az USA támogatását.

-        Az USA-ban kiszámíthatatlanul burjánoznak a titkos hatalommal rendelkező vallások és szekták központjai és ritkán esik szó ezek tényleges hatásáról.

-        Az ortodox zsidók 1992-ben megölték saját elnöküket, Rabint. Az ortodox muzulmánok Szadat elnököt és a pakisztániak elnökjelöltjüket, Bhuttót.

-        Az iráni síita teokratikus állam megalapítása 1979-ben megerősítette az iszlamista csoportokat, csökkentette a külső gazdasági befolyást és egész Közel-Keleten új lendületet adott a felszabadulási mozgalmaknak.1980-ban a keresztény nyugat belevitte szövetségesét, a szunnita Szaddam Husszeint Irán megtámadásába, amely végső fokon kudarcához vezetett.

-        Az izraeli politikát alapvetően olyan kicsiny ortodox pártok határozzák meg, amelyek mind egy teokratikus államot kívánnak, valamint egy nagy-Izraelt.

-        Egyre több olyan csoport van, amelyik magát kiválasztottnak tekintve Isten nevében harcol, akár öngyilkos merényletek útján is.

 

A muzulmán felszabadítási mozgalmak manipulációja a gazdasági és vallási háborúk előkészületéért

Különösen az arab világban, a felszabadítási háborúk a despoták és a poszt-koloniális hatás ellen folynak. De ahogy az iszlámban a Korán arra szolgál, hogy irányítsa az életet, egy vallástól független demokráciában ilyen hatása már nem lehetne.

„Mi elhozzuk nektek a demokráciát” jelszava csupán a gazdasági és a belső destabilizációt okozó háborúk igazolási kísérlete. Néhány példa:

a)      2009-ben az iráni elnökválasztás után a világsajtó tele volt a választási csalások hírével és azzal, hogy valójában nem Ahmadinezsád nyert, hanem ellenfele Muszabi. Ennek a bizonyítékait Muszabi szóvivője, Mohsem Makhmalbat mutatta be. Csak hát Muszabi beismerte, hogy neki nincs is szóvivője. A sajtó szakadatlanul folytatta a destabilizációt, tele volt negatív klisével.

b)      2005-ben Szíriát megvádolták, hogy megölették Haririt. Titkosszolgálati alapon ez Németországban pattant ki. 2 évvel később derült ki, hogy a források hamisak voltak, kiderült, hogy Hariri egy légicsapás áldozatául esett. Manapság is az a szerepe a Szíria elleni sajtónak, hogy csökkentse egy iráni szövetség esélyét.

c)      Kuvaitban a parlamenti képviselők 350 millió dollárt kaptak boros edényekben. Egy tiltakozó mozgalom elfoglalta a parlamentet, viszont az emír és a miniszterelnök kriminalizálta az ellenzéket és megvédte a korrumpált képviselőket.

 

Nyugat lehetőségei gazdasági és katonai hatalma megőrzésére

Talán legjobb opció lenne nyugat számára, ha a kereszténységre és a francia forradalomra alapuló politikát folytatna, erre azonban a jelenben kevéssé van esélye. Inkább egy cowboy mentalitással a katonai megoldást helyezi mindenek fölé. Sajnos abból a hipotézisből kell kiindulnunk, hogy egy pontszerű támadás az iráni nukleáris berendezések ellen háborút terjesztene ki egész Közel-Keletre, vagy azon túlra is. Nem állítható meg ennek bontakozása, csak ha világossá tesszük egy ilyen háború indítórugóit. Nincs szó valódi egzisztenciális fenyegetésről; a háború pusztán arra szolgál, hogy az oligarchiák és pénzügyi rendszerük fennmaradhasson.

Egy Irán elleni háború aspektusai

Egy ilyen támadás megindokolására a NAÜ jelentései válhatnak alkalmassá, mert célzásokat tartalmaznak iráni nukleáris fegyverprogram lehetőségére. A titkosszolgálatok ugyan nem erősítik meg, de ez a gyanú él. És kik fenyegetik Iránt a háborúval? Kifejezetten az iráni kőolajforrások korábbi kihasználói (USA, Nagy-Britannia, Hollandia, Franciaország). 4 nukleáris hatalom - ha beleszámítjuk Izraelt, amely titkos nukleáris fegyverrel rendelkezik - vádol egy ötödiket atomfegyver kifejlesztésével. Ez a 4 ország egyben NATO-tag és ez kiélezi a veszélyt.

A mostani vetélytársak:

a megtámadás mellett van hivatalosan az USA, Nagy-Britannia, Izrael, Hollandia; félhivatalosan Szaúd-Arábia és az emirátusok.

A megtámadás ellen hivatalosan Irán, Szíria, a libanoni Hezbollah és Irak; félhivatalosan Gáza, Egyiptom, Kína, Oroszország.

Az ellenségeskedés nyitánya a legvalószínűbb feltételezés szerint, egy rakétacsapás egyrészt Izrael és az USA, másrészt Irán részéről.

 

Izrael:

Területe: 20 ezer km2

Lakossága: 4,4 millió, melyből 82% zsidó

210 lakos/km2

 

Irán:

Területe:1.648 ezer km2

Lakossága: 56 millió

33 lakos/km2

 

Távolság a rakéták számára Izrael és Irán között 1300 km: 0,5 – 2 órás út. Izraeli tengeralattjáró érkezése a Perzsa-öbölbe: 10 perc. Szíria és Libanon valamint Izrael között 10-200 km - áthidalása 5-20 perc.

Ismert nukleáris berendezések Iránban 8 db, Izraelben 16.

A fegyverek és azok hatásai: első időben nem valószínűsíthető földi háború, hanem taktikai nukleáris fegyverek bevetése. Hordozóeszközökkel mindkét fél rendelkezik. Az izraeli hordozórendszerek elektronikája kiváló, de sérülékeny; az elektromágnesen impulzusokkal szemben a rakétaelhárító rendszerek nagyrészt nem hatékonyak. 1960-as évek óta Izrael stratégiai és taktikai atomfegyverekkel rendelkezik, ezek száma 200 és 500 között van. Ezen kívül nagy mennyiségű antibunker mini bombával rendelkezik. A hordozórendszerek (rakéták) Irán esetében kevésbé pontosak az izraelinél, viszont kevésbé sérülékenyek elektromágneses szempontból.

Minden valószínűség szerint Irán nem rendelkezett nukleáris fegyverekkel 2002 előtt, de egy 56 milliós fenyegetett ország számára, amelyben 22 egyetem van, az atombomba kifejlesztés 3-6 év alatt lehetséges. Szemben a feltételezésekkel ehhez nincs szükség nagyméretű urándúsító üzemekre. Véleményünket alátámasztja a pakisztáni atomfegyver kifejlesztése. Az Irakra vonatkozó előkészítő tanulmányok abban a mértékben, ahogy az adatok és a dokumentumok folyamatosan ismertté váltak 2002 után, megengedik azt a becslést, hogy milyen atomfegyverek milyen tempóban alakíthatók ki. A védelem szükségleteitől függ a számuk és a felhasznált technológia jellege. A taktikai fegyverek 5000 tonna TNT alatti hatóerővel rendelkeznek, ami kb. 1/3-a a hirosimai bombáénak, de ezek nem tekinthetők tömegpusztító fegyvereknek. A mini bombák, kb. 0,1 tonna TNT-nek felelnek meg és nem tekintendők atomfegyvernek, feladatuk a bunkerek felrobbantása. Ilyen fegyvereket Pakisztán is elő tud állítani. Ha egy 4 kilotonnás TNT-nek megfelelő taktikai bombát használnak egy nukleáris központ megtámadására 500 m magasságban, az elpusztít minden emberi életet és a kommunikáció lehetőségét egy 50-100 km2-es területen. Irán esetében ez megfelel 26.000 halottnak, Izrael esetében 330.000 halottnak. Ha pedig nem az átlag népsűrűséget vesszük, hanem városi központokat, úgy az áldozatok – nagyrészt civilek – száma beszorzandó egy 1,5-3-ig terjedő szorzóval.

 

Európa feladata

A gazdasági, biztonsági helyzet megköveteli az európai politikusoktól az irányváltást az általuk képviselt lakosság érdekében. Az első intézkedés az európai erők egyesítése kell legyen oly módon, ahogy ez egykor Grütli-ben történt. Objektíven elemezni kell a korábbi szövetségek által felmerült problémákat és meghatározni az új lehetőségeket.

300 millió európait nem lehet kiszolgáltatni külföldi potentátoknak, érzékelhetően meg kell erősíteni az őket szolgáló védelmi kapacitásukat.

 

 
< Előző   Következő >