Kezdőlap arrow Ajánlott írások, érdekességek arrow Francis P. Sempa: Mackinder világa
Francis P. Sempa: Mackinder világa PDF Nyomtatás E-mail

 

 

Francis P. Sempa: Mackinder világa

 

Halford Mackinder gondolatai, amelyek csaknem 100 évvel ezelőtt váltak nyilvánossá, a politikai földrajz klasszikus képéhez tartoznak. Politika-formálók és tudósok emlékeznek ezekre a gondolatokra mostanában és elsősorban arra az egyszerű formulára, mely szerint Kelet-Európa feletti kontroll magával hozza a „Heartland” (magterület) feletti uralmat és így a „világsziget” (Eurázsia) fölötti kontrollt és a végső fokon az egész világ fölötti kontrollt. Az ő eszméi egészében beleértve későbbi továbbfejlesztését is egy komplex és nagy lélegzetű munkát alkotnak. A szerző, Sempa, aki a Commonwealth of Pennsylvania helyettes főügyésze, felidézi Mackinder szakmai pályáját.

A nemzetközi kapcsolatok tanulmányozása lehetetlen a földrajz biztos ismerete nélkül. A földrajzi tényező a világtörténelemben a legalapvetőbb, mert a legállandóbb. Népességek emelkednek fel és süllyednek, természeti forrásokat fedeznek fel és aknáznak ki, politikai rendszerek gyakorta változnak, birodalmak és államok gyakorta emelkednek fel és szűnnek meg, technológiák fejlődnek ki és tűnnek le, de a kontinensek, szigetek tengerek és óceánok elhelyezkedése nem változott lányeges mértékben amióta a történelmet lejegyzik. Ezért van az, hogy nagy nemzetek semmibe veszik saját kockázatukra a földrajz ismeretét.

Semmiből sem lehet jobban megérteni a fontos kapcsolatot a földrajz és a világ között, mint a nagy brit földrajztudóstól, H.J. Mackindertől. 1861-ben született Angliában Gainsborrrow-ban, 1880-tól Oxfordban tanult, gyermekként nagy érdeklődést tanúsított a természeti jelenségek, felfedezések története iránt. 1887-ben írta meg első lényegesebb előadását a földrajz kiterjedése és módszerei címmel, amelyik a brit földrajz fejlődésének történetének klasszikus dokumentuma. Ebben amellett érvel, hogy egy racionális politikai földrajz a fizikai földrajzra épül és annak következménye és bárhol a politikai kérdések a fizikai vizsgálódások eredményeire épülnek. A politikai földrajz feladat nyomozni a közrehatást az ember és környezete között. Környezeten azt érti, hogy milyen a földfelszín konfigurációja, klímája, az időjárási körülmények és a természeti források megléte vagy hiánya.

4 alapelve:

  1. Kifejezi véleménylét, hogy a földrajztudósnak foglalkoznia kell a múlttal, hogy megmagyarázhassa a jelent.
  2. A Föld felfedezésének folyamat végéhez közeledik, igen kevés fehér folt maradt a térképen.
  3. Leírta a politikai hódítók két típusát, mint a szárazföldi s tengeri farkasokat.
  4. Felismerte, hogy a technológiai fejlődés lehetővé teszi a modern államok igen nagyméretűvé válását.

Ere a négy alapgondolatra építette későbbi híres globális elméletét. 1887 júniusában kinevezték Oxfordban a Reader élére és elkezdett foglalkozni a földrajz hatása az európai történelemre témával. 1892-ben az USA-ban járt, több egyetemen. 1893-1894-ban 10 előadást tartott az európai és ázsiai földrajz és történelem kapcsolatáról, később Kenyában járt. 1902-ben könyvet írt: Nagy-Britannia és brit tengerek címmel, melyben úgy írja le Nagy-Britanniát, mint amelyik ugyan európai, de még nincs Európában és a nagy kontinens partjain kívül esik. A brit uralmi hatása a világra azon alapszik, hogy parancsol a tengeren, mert az óceán egysége egyszerűen fizikai tény, mely kiemeli a tengeri hatalmak domináns értékét a modern, az egész földgolyóra kiterjedő világban, Egy új hatalmi egyensúly fejlődött ki, 5 nagy világállam van: Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Oroszország, USA. Ezek közül Nagy-Britanniáé a súlyponti szerep, de ezt veszélyeztetik a fizikai földrajz állandó tényei, értve ez alatt annak a hatalomnak a jelenlétét, amelyik rendelkezik fél kontinens nagyságú forrásokkal (vagyis Oroszország, és USA). Ami fenyegeti a brit túlsúlyt és a világ szabadságát azt kifejtette egy provokatív tanulmányban „A történelem földrajzi sarokpontja”- amit ő 1904 január 25-én adott elő a királyi földrajzi társaságban. Azzal kezdte, hogy a föld felfedezése befejeződött, ezt hívja Kolumbuszi korszaknak, 400 év alatt a világ térképe megközelítő pontossággal kirajzolódott. Az utazók nyomában haladó hódítók misszionáriusok, bányászok farmerek és mérnökök munkájába a világ a történelem során először egy zárt politikai rendszerré alakult. Ez azt jelenti, hogy a társadalmi erők minden robbanása ahelyett, hogy eloszlana egy ismeretlen térben, élesen visszhangzik a földgolyó legtávolabbi zugaiból is, és a politikai és gazdasági szerveződés gyenge elemei megrázkódnak és összetörnek ennek eredményeképp. Vagyis a nemzetek nem hagyhatják biztonságosan számításon kívül azokat a nagy eseményeket, melyek a föld távoli pontjain történnek. Ennek kapcsán vizsgálódás alá veszi a nemzetközi politika versengő erőit. Európát és Ázsiát egyetlen nagy kontinensek tekinti: „euro-ázsia”. Úgy írja le, mint egy folytonos szárazföld, melyet jég határol északon, víz határol másfelé, és mérete 21 millió négyzetmérföld. Központi részéből mintegy 9 millió négyzetmérföld, északi része nem érhető el vízi úton, ugyanakkor azonban általában elősegíti a lovas emberek mobilitását. Keletre és délre ettől a magterülettől marginális térségek vannak, egy széles félhold alakban, melyek elérhetők a hajózók számára. Megjegyzi, hogy az 5. és 6. század között nomád népek (hunok, avarok, bulgárok, magyarok kazárok, besenyők, kunok, kalmukok) emelkedtek hatalomra Közép- Ázsiából, hogy fenyegessék és leigázzák azokat az országokat, amelyek a marginális félholdon fekszenek (Európa, Közel-Kelet, Délnyugat-Ázsia, Kína, Délkelet-Ázsia, Korea és Japán). Viszont a 15. századtól kezdve a kolumbuszi generáció nagy hajósai a tengeri hatalmat használták fel arra, hogy körülburkolják Közép-Ázsiát. Ennek politikai hatása az volt, hogy a tengeri hatalmak megfordították a viszonyt Európa és Ázsia között. Míg a középkorban Európa be volt zárva egy áthatolhatatlan pusztaság és egy ismeretlen óceán, valamint északon a jeges erdősségek közé, keleten és délkeleten folyamatosan fenyegetve volt a nálánál nagyobb mobilitású lovasoktól, most a felfedezésekkel megsokszorozódott az ismert tengerek felszíne és a szárazföld, amelyet a tengerekről jól el lehet érni, bekerítette hatásával az eurázsiai kontinentális területeket. Gyakran hajlandók nem venni figyelembe azt, hogy míg Európa átkelt a tengereken, addig az orosz állam, amelyik Kelet- Európa és Közép-Ázsia területeire támaszkodva dél és kelet irányaiban terjeszkedett és megszerzett egy óriási térséget, melyik hatalmas emberi és természeti erőforrásokkal rendelkezett. Ezt a nagy térséget befedte a vasutak hálójával, és ezzel nagy mértékben megnövelte a mobilitást és bármely terület stratégiai elérését a szárazföldi hatalom számára.

Ezzel a földrajzi történeti háttérrel Mackinder meghatározta az északi-központi magját Eurázsiának, mint egy sarkponti térséget, vagy sarkponti államot a világpolitikában. Ehhez a térséghez rendelte Németországot és Ausztriát, Törökországot, Indiát és Kínát, mint egy „belsőfélholdat” és a szigeti nemzeteket mint Nagy-Britannia, Dél-Afrika, Ausztrália, USA, Kanada és Japán, mint egy „külső félholdat”. Felhívta a figyelmet arra, hogy az egyensúly elbillenése a sarkponti állam javára, amely Eurázsia marginális területei felé zajló expanzióból származik, lehetővé teszi a hatalmas kontinentális források felhasználását flottaépítésre és ezzel egy világhatalom jelenik meg. Azt tartotta, hogy akár egy orosz-német szövetség, vagy egy kínai-japán birodalom (amelyik elfoglalhat orosz területeket is) versenyezhet a világhegemóniáért. Az óceáni frontvonal hozzáadva nagy kontinens forrásaihoz így egy olyan geopolitikai helyzetet teremt, ami szükséges ahhoz, hogy egy nagyhatalmat hozzon létre, amely túlsúllyal rendelkezik, mind a szárazföldön, mint a tengeren.

Előadása végén leszögezte: Én most úgy beszéltem, mint egy földrajztudós”. Azonban ő óvatosan elkerülte a földrajzi determinizmust, amikor úgy jellemezte a világhelyzetet: „Bármilyen adott időben a politikai hatalom aktuális egyensúlya egyrészt a terméke a földrajzi feltételeknek, mind gazdaságilag, mind stratégiailag és másrészt meghatározza a versengő népek egymáshoz viszonyított száma, életképessége, felszereltsége és szervezettsége.”

 

 
< Előző   Következő >