Kezdőlap arrow Ajánlott írások, érdekességek arrow dr. Kelemen András Vádözön és Csúsztatások című cikke a Magyar Nemzetben, 2012. május 2.
dr. Kelemen András Vádözön és Csúsztatások című cikke a Magyar Nemzetben, 2012. május 2. PDF Nyomtatás E-mail

   

Március idusának előestéjén az Élet és Irodalom fosztóképzőjével megbélyegzett lapban megjelent Kajdi József írása arról, hogy alkotmányos puccsal lezajló rendszerváltozást élünk meg napjainkban. Az MDF-fel annak legrosszabb kanyaránál találkozó jogász levezetésének lényege, hogy a kormányváltás óta történt politikai változások elérik a rendszerváltoztatás mértékét, de a kialakuló új hatalomgyakorlási rendszer anomáliái együttesen „alkotmányos puccsra” utalnak. Szerinte nem az egyes meghozott intézkedések kifogásolhatóak, hanem a mögöttük meghúzódó koncepciók – vagy ahogy az EP emlékezetes vitáján Göncz Kinga fogalmazta, más fogódzót nem találván: a jogszabályok „szelleme”.

 Nézzük, hogy mi rejlik az írás szerzőjének e furcsa meghatározása mögött, s vegyük sorra csoportosítva bírálatának elemeit.

  1. Szerinte 2012 áprilisáig biztosítva volt a politikai váltógazdálkodás; működött a fékek és ellensúlyok rendszere. Azóta viszont egy autoriter rendszer épült ki és betonozza be magát a hatalomba.

A választásra vonatkozó új szabályozással a kormányzó erők arra törekednek, hogy a továbbiakban csökkenő népszerűség mellett is hatalomban maradhassanak. Sőt a Magyar Szocialista Párt előző rendszerbeli bűnökért való felelősségének kimondásával sincs másról szó, mint olyan igyekezetről, amellyel a hatalom kizárólagos gyakorlását kívánják biztosítani.

Végül pedig az államcsíny lehetőségét foglalja magában az a rendelkezés, hogy a központi költségvetés elfogadásának előfeltétele a Költségvetési Tanács előzetes hozzájárulása.

  1. Miután ekképp kifejti a hatalom bebetonozását, kifogásolja azt, hogy a 2/3-os törvényekkel a jelenlegi kormány megköti a következők kezét (amelyek eszerint mégiscsak lehetnek más politikai jellegűek).
  1. Megismétli azt a jellegzetesen szocialista vádat, hogy a választók nem adtak felhatalmazást a jelen kormánynak alkotmányozásra.

Mégis a jogrendszer alapját képező 1989-es alkotmányt lecserélték „egypárti alaptörvényre” és sarkalatos törvényekre.

Az alkotmánybíróság hatáskörének megváltoztatásával pedig gyengítették az alapjog védelmét. 

4.   Az országgyűlést a 2/3-os többség révén szavazógépezetté fokozták le. S ezzel nemzetközi felháborodást kiváltó törvényeket alkotta; korlátozták a sztrájkjogot a szakszervezetei jogosultságokat; szigorítottak a népszavazás feltételein; meggyengítették az ombudsmani rendszert; kikezdték a jegybank függetlenségét; államosították a magán-nyugdíjpénztári vagyont; egyeztetéseket mellőzve alkottak törvényeket.

      A házszabály módosításával az anyagok érdemi megvitatásának lehetősége csökken; ez is a gépies szavazás felé tereli az Országgyűlés munkáját.

5.   Több jogi rendelkezéssel megsértették az igazságszolgáltatás függetlenségét.

6.   A gazdasági jog terén is 2/3-os rendelkezéséket hoztak.

A személyi jövedelem adó és a társasági adó egykulcsossága, valamint a családi kedvezmény gyermekenkénti mértékének sarkalatos törvényben történt szabályozása megköti a pártok kezét gazdaságügyi kérdésekben. 

7.   A kormányzópárt szövetség a közigazgatás és az állami szféra vezető pozícióin túlmenőleg független állami intézmények tisztségeit is elfoglalta.

      Vezetői posztok elfoglalása: jelölő bizottság.

8.   Az írás szerzője szerint a kormányzó erők a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására vonatkozó alkotmányos tilalmat megsértik.

      Eddig nem törekedtek a hatalom kizárólagosságára.

 

1.

Az 1990-ben elkezdődött rendszerváltás nem volt végbevihető, mivel az előző rendszer irányítóinak gazdasági, majd később visszanyert politikai ereje ezt megakadályozta. A ciklusonként történő kormányváltások ellentétes kormányzati törekvésekkel hatástalanná tették, vagy éppen lerombolták az elindult reformokat. Például az önkormányzati törvény 2/3-ossága egymással ellentétes elvek és gyakorlat összebékítését kívánta volna meg, és így esett szét Magyarország 32.000 eladósodott kicsiny „köztársasgára”. Ugyanígy tapasztalhatók az erőteljes ellentétes törekvések a médiatörvény, majd az egészségügy átalakítása területén. Ugyanakkor ne legyünk álszentek, semmiképpen nem tekinthető antidemokratikusnak, az a természetes törekvés, hogy egy politikai párt igyekezzék minél tartósabbá tenni kormányzását.

2.

Abban a helyzetben, amikor a helybenjárást és rombolást a közvagyon széthordását Makovecz Imre szavaival „nem tekinthetjük a működés hibáinak, hanem inkább eredménynek”, amikor a múlt bűneinek tisztázása nélkül folyik a közjó és a szabadosság harca, akkor felelős kormányzati erőnek kötelessége is állandó kormányzásra törekedni.

3.

Az alkotmányozás folyamatát rendkívül megnehezítette a történeti alkotmányra vonatkozó ismeretek hiánya, amely felelős és vezető jogász körökre is jellemző volt, hiszen ennek oktatása több évtizeden át teljes mértékben hiányzott. Ugyanakkor miközben azt hangoztatják, hogy az alaptörvény egypárti jellegű, tapasztalataim szerint mind a szakértők, mind a parlamenti bizottság tagjai átvették és megvizsgálták a széleskörű társadalmi indítványokat. Maga az a tény, hogy nem az alkotmányunk új, hanem a történeti alkotmányunkhoz fölcsatlakozik az új Alaptörvény, s ezt sarkalatos törvények egészítik ki, már ez is a civil igények alapján történt, de ugyanígy az 1944. március 19-től bekövetkező alkotmányszakadás gondolata is. A pénzügyi- gazdasági intézkedései pedig arra a népmozgalomra épülnek, ami az ország kiárusítása ellen alakult ki.

Ami pedig az alkotmánybíróság megkereshetőségét illeti, egyértelmű, hogy ezt ésszerűsíteni kellett, például nekem is van olyan beadványom, még a Duna elterelésével kapcsolatos ügyben, amit a Horn kormány idejében nyújtottam be az alkotmánybírósághoz és mind a mai napig nem tárgyalták.

4.

Nem a 2/3-os többséggel vált az országgyűlés működése gépiessé. Mindegyik parlamenti többség hajlott arra, hogy kihasználja fölényét. Azonban a legsúlyosabb eset kétségtelenül az volt, amikor az ország helyzetét is meghatározó Lisszaboni szerződést még annak hiteles magyar fordítása előtt keresztülhajtotta az országgyűlésen a Gyurcsány-kormány.

Ami pedig a kormánypárti frakciófegyelemre vonatkozik ez bizony egyéni döntésektől is függ, hiszen láttuk a példát, hogy Pokorni, Bencsik János, vagy Ángyán, hogyan döntött saját szakmai meggyőződése szerint. Ugyanakkor a frakciófegyelem híjával nem lehet átgondolt törvénykezést folytatni.

5.

Óriási igény van gyors, kemény ítéletekre, s lehetőleg arra, hogy ne a Biszku-effektus érvényesüljön, akit azért fognak perbe, amit mond és nem amit tett, és ugyanígy, hogy a maffiózókat ne csupán adócsalásért ítéljenek el.

Az üres jogászkodás vezetett oda, hogy nem lett igazságos a kárpótlás és elakadt a jusztícia terv.

Számomra furcsa a költségvetési tanács hozzájárulási jogának bírálata is, annak ismeretében, hogy a tagországok költségvetéséhez az EU előzetes hozzájárulása szükséges (lásd: európai szemeszter).

A bírói testület nyugdíjazással összefüggő panaszának megítélését árnyalja az a tény, hogy 2006-ban milyen könnyedséggel mérlegelés nélkül helyezték előzetesbe tömegével az akkori kormány feltételezett ellenzőit.

6.

A gazdasági és pénzügyi alapelvek elsősorban az ország folyamatos működőképességét hivatottak biztosítani és elkerülni a felelőtlen költekezést. Egyes részintézkedéseken természetesen különbözhet még a kormánypárton belül is a vélemény (pl. a SZJA egykulcsossága), de például amikor Kajdi József azt kifogásolja, hogy a családi kedvezmény gyermekenkénti mértékét sarkalatos törvény rendezi, akkor erre csak azt tudom mondani, hogy családok számára csak tartós törvényi rendelkezéssel lehet biztonságot teremteni, ami pedig a gyermekvállalás alapja.

7.

A vezető tisztségekben történt személycserék elmaradását 1990-ben teljes súlyával tapasztaltuk. A KISZ volt I. titkárának, Nagy Imrének privatizációs működése, Szilvási György rövid helyettes államtitkárkodása, és Draskovics Tibor privatizációs kormánybiztosi tevékenysége minden bizonnyal hozzájárult az első független kormány bukásához. Ennek tudatában Horn Gyula miniszterelnök nem várta ki Bod Péter Ákos jegybankelnök ciklusának lejártát. Arra még mindnyájan emlékszünk, hogy a PSZÁF elnökét előzőleg mondhatjuk, hogy kiverték állásából.

Az állami intézmények vezető posztjainak elfoglalását semelyik szocialista kormány sem bízta a véletlenre, talán legemlékezetesebb Lamperth Mónika akkori belügyminiszter kijelentése, melynek alapján a választáskor kiszorult párttársak kinevezéssel kaptak regionális pénzosztó hatalmat. 

8.

Önmagában a hatalom megszerzése nem elítélendő, hiszen a politikai pártok azért működnek, hogy képesek legyenek a hatalmat gyakorolni.

A hatalom jogi eszközökkel történt biztosítása semmiképp nem keverhető össze a hatalom erőszakos megszerzésével. Erőszakos módon eddig egyetlen miniszterelnök kísérelte meg fenntartani hatalmát, emlékszünk a 2006-os eseményekre…

Ne feledjük:

Báróczi Sándor 1790 (A védelmezetett magyar nyelv): „nálunk nélkül végeznek rólunk”

Széchenyi István 1885 (Hunnia): „semmit rólunk nálunk nélkül”

A fékek és ellensúlyok rendszere most furcsa módon úgy erősödik fel, hogy az EU jelenti a kormányzás kontrollját.

 

2012. tavaszán

Kelemen András

 

 
< Előző   Következő >